MAHÁBHÁRATA 57. RÉSZ: KÉSZÜLŐDÉS A TRÓNÖRÖKÖS BEJELENTÉSE

 

Az 57. rész összefoglalása

Ardzsunát megvígasztalja Kuntí, és megkéri, hogy üljön le, ő maga fogja megetetni. De Ardzsuna előtte még el akar menni Bhísmához bocsánatot kérni, mert úgy véli, hogy anyján kívül ő a másik, akit ma este megbántott. 

Bhísma a palota balkonján áll és mereng. Felrémlenek a lakomán elhangzott mondatok. Ekkor megérkezik Ardzsuna és kéri tőle, hogy bocsásson meg neki. Bhísma megfordul, de Ardzsuna meglepetésére azt válaszolja, hogy nem neki kellene bocsánatot kérnie. Hogy ő maga vétett nagy hibát, hogy nem emelt szót Ardzsuna mellett. Dhritarástra is helytelenül cselekedett, mert politikát csinált két ember személyes vitájából. Ezért fontos, hogy a holnapi napon a trónra alkalmas személyt hirdesse ki, az új király nem lehet méltatlan személy, az alattvalók szempontjából ez fontos. Ardzsuna ekkor azt mondta, hogy ha a Nagyatya engedi, ők harccal elveszik a trónt, de Bhísma kijelentette, hogy ha ők harcolnak, ő kénytelen ellenük megvédeni a trónt. Az egyetlen megoldás, hogy imádkoznak, mert ha isten mellettük áll, csak akkor kerülhet Judhisthira a trónra. 

Ekkor Krisna egy bölcs tanítását hallhatjuk az imáról. 

Még mindig aznap este van, Asvatthámá mámorittasan látogatja meg apját a kunyhójukban. Dróna furcsállja a jókedvét, de megtudja fiától mi az oka: az, hogy a király másnap Durjódhanát nevezi ki trónörökösnek. Mikor Dróna megtudja ezt, azt kérdezi, ki hatalmazta erre fel a királyt? Asvatthámá visszakérdez, hogy vajon nem bízik a király jogaiban? De Dróna csak annyit mond, a saját jogait kérdőjelezi meg. 

Másnap a palota folyosóján Durjódhana és hű barátai már a kaurava szobrán dolgozó szobrász mellett állnak. Durjódhana azt akarja, hogy az ő szobra legyen mind közül a legmagasabb, amit a hagyományok nem támogatnak. Duhsászana viszont azt mondja, hogy ezt a szabályt nem szegheti meg, viszont teheti magasabbra a szobrot. A közeledő pándavák láttán viccelődni kezdenek, hogy öt pillére legyen Durjódhana szobrának, de nem öt ember, hanem öt állat, Karna pedig hozzázteszi, hogy az egyik egy szamár legyen, íjjal és nyíllal a kezében. Bhíma felkapja a vizet, de Judhisthira rendre inti. A pándavák békében elvonulnak. 

Összegyűltek a trónteremben a kauravák, a pándavák és az előljárók, megérkezik a király is. De mielőtt a király kihirdetné a trónörököst, Vidura felszólal. Kéri Dhritarástrát, hogy engedje Bhímát felszólalni ezen esemény alkalmából. A király engedélyt ad. Sakuni elgondolkodik, vajon mit akar mondani a "vénember", Durjódhana viszont a győzelem szelét érezve nem tartja ezt fontosnak, hiszen Bhísma semmit nem mondhat, ami neki rossz lesz. Bhísma feláll, hogy belekezdjen beszédébe...

Így végződik az 57. rész.

Elhangzott tanítások

Krisna

"Amikor az ember ijesztő helyzetben van, Istenhez imádkozik. Arra kéri az Urat, hogy segítsen leküzdeni azt. De mi is az értelme az ilyen imának? Végig gondoltuk már? Az ima célja, hogy nyugtalanságunkat, aggodalmunkat, elhatározásunkat, lehetőségeinket, terveinket a Mindenható lábai elé helyezzük. Vagyis ahelyett, hogy aggódnánk tetteink eredménye miatt, becsületesen cselekszünk, és az Úr tervét sorsunkként fogadjuk el. Nem ezt jelenti az ima? 
De képesek lehetünk-e az Úr tervét bármikor megérteni? A tervei mindig tetteink eredményében mutatkoznak meg. De ha valaki abbahagyja a cselekvést, akkor imáját tekinthetjük annak? Igazság szerint a cselekvés az élet. Amikor nem vágyunk az eredményekre, az az igazi ima. Ha az imádkozás miatt nem végzünk tetteket, a cselekvésünket akadályozza, akkor ima az, vagy kudarc? Gondolkodj el ezen!"