MAHÁBHÁRATA SOROZAT 28. RÉSZ: AZ ISTENI KÉPESSÉGŰ SZÚTA

MAHÁBHÁRATA SOROZAT 28. RÉSZ: AZ ISTENI KÉPESSÉGŰ SZÚTA 

A Mahábhárata sorozat huszonnyolcadik részének összefoglalója

Nagyot ugrunk az időben: egyik percben még Gándhárí királynő elsőszülött fiát tartja a karjában, a következő percben 15 évvel később egy kocsihajtó versenybe kapcsolódunk be, ahol ksatrija harcosok vetekednek egymással a győzelemért. A feladat egy pályán végighajtani a szekérrel, majd a célnál egy forgó tükör-kör közepén lévő zászlót kell kilőni nyíllal, úgy, hogy közben a tükrök forognak és a nap fényével elvakítják a harcosok szemét. 

Hófehér lovak által húzott szekér halad az élen, a kocsihajtó pedig egy fiatal fiú. A cél előtt a szekér egy gödörbe hajt és megreked. A harcos odaszól a szekérhajtónak, a szútának, hogy szedje ki a szekeret és hajtson tovább. A fiú lepattan és minden erejét bevetve megpróbálja a nehéz szekeret kimozdítani. Egyszer csak egy arany páncél jelenik meg rajta és erőt adva neki, a kereket megemeli. Ezt látja Bhísma is a célnál, aki mellett a saját szekérhajtója áll. A szekérhajtó büszkén mondja Bhísmának, hogy ez az ő fia, Karna. Bhísma a páncél felől érdeklődik, melyre a szekérhajtója csak annyit mond, hogy születésekor kapta isteni ajándékként.

A szekér újra száguld és újra előre tör, de egy másik szekér nekimegy és a ksatrija leesik. Karna ezt látva azonnal felpattan, hátra megy, kezébe veszi az íjat, majd céloz. A mellett lévő szekérről is célba talált volna a harcos, de annak nyilát kettélőve Karna nyílvesszője éri el a zászlót. 

A verseny véget ért, Karna Bhísma elé viszi a lelőtt zászlót. Bhísma azonban érvényteleníti a versenyt, azzal, hogy egy ksatrija sem volt képes győzni, ami a Kuru dinasztiára nézve szégyen. Majd a fiút magához hívja, és 100 arany pénzzel megjutalmazza kocsihajtói képességeiért. Ezt Karna sértésnek veszi, hisz nem az íjászi képességét jutalmazta Bhísma, azonban egy ksatrija dühösen kioktatja, hogy Bhísma megvédte őt, mert büntetést kellett volna kapnia, mert egy szúta nem foghat fegyvert. 

Bhísma és a kocsihajtója a szekér felé halad. A kocsihajtó bocsánatot kér Bhísmától és megígéri neki, hogy a fia többet nem fog fegyvert. Bhísma azonban azt mondja, hogy Karna képességei előbb-utóbb fel fognak törni, így ha íjászatot akar tanulni, menjen Magadhába, mert sem a Kuru területeken, sem Panchalban nem tanulhat harcolni más, csak egy ksatrija, mert ez a hagyomány. Ekkor hallhatunk Krisnától egy tanítást a hagyománnyal és a dharmával kapcsolatban.

Közben Hasztinápurban a vásárban a 100 kaurava gyerek az árusokat félemlítik meg. Dusászana vezetésével minden árus termékeiben kárt tesznek, rombolnak. Az egyik halárus gyerek kezében a hal bontására való kés van, amelyet Dusászana és testvérei úgy vesznek, hogy meg akarta őket támadni, ezért meg akarják büntetni. Ekkor érkezik a legidősebb fivér, Durjódhana, aki maga akarja megölni a halárust. A társai hiába könyörögnek neki, de mielőtt bármi történne, megjelenik Sakuni, aki rendet teremt, letartóztatja az árusokat, a kauravákat pedig magával viszi a palotába. 

Dusászanával és Durjódhanával a palota felé vezető lépcsőn arról beszél, hogy amit tettek, nem a tekintéllyük kivívása és nem is királyként való viselkedés, hanem háborúzás, és az ember nem kezd háborúba a saját alattvalóival. Mert akiknek nincs semmilyük, azokat nem lehet legyőzni. És ha a királynő - aki maga is halászok közül való - elengedi az árusokat, Durjódhanának minden tekintélye elveszik a nép szemében, ezért kieszel egy tervet, megsebzi a meglepett Durjódhanát és kéri, ne hagyja, hogy a vérzés elálljon. 

Ezzel végződik a 28. rész. 

Mahábhárata sorozatban elhangzott tanítások

Krisna

"A dharma a hagyományban lakozik. És igaz, hogy a hagyomány fenntartja a dharmát, de a dharma kizárólag a hagyomány miatt van? Gondolkodj el ezen!
Valójában ahogy egy kő rejt magában egy szobrot, úgy van a dharma a hagyományokban. Van egy szobor ebben a kőben. Ez a kő nem a szobor maga. Hogy kihozzuk belőle, szét kell törni. A felesleges részeket le kell vésni. Ehhez hasonlóan, a dharmát a hagyományokon belül kell keresni. Ha Indra imádatának hagyománya nem lett volna széttörve a Góvardhana imádat hagyományainak elkezdésével, a Jádavák sem találták volna meg a felszabadulás útját. Tehát aki változatlanul hagyja a hagyományt, az meg lesz fosztva a dharmától. És aki a hagyomány vak követője, az szintén nem tudja megszerezni a dharmát.
Azt mondják, a hattyú bölcsessége a megkülönböztető képessége. A vízbe öntött tejben a vizet ott hagyja, és csak a tejet fogyasztja el. Akkor az igaz dharma megszerzéséhez fontos rendelkezni a bölcsességből eredő tudással? És ilyen bölcsesség nélkül valóban el tud-e fogadni valaki valódi dharmát? Gondolkodj el ezen!"

Köszönet a magyar feliratért!

https://narottamblog.wordpress.com/mahabharata-magyar-felirattal/