MAHÁBHÁRATA 66. RÉSZ: KRISNA MEGJELENIK

 

A 66. rész összefoglalása

A trónteremben néma csönd lesz, ahogy Durjódhana, Karna és testvérei felfegyverkezve bevonulnak. Egyenesen Judhisthira felé tartanak. Mindenki attól tart, megtámadják őt, így a többi Pándava bátyjuk mögé áll, hogy ha arra kerül a sor, védelmezhessék. Durjódhana farkasszemet néz bátyjával, majd egyszer csak lehajol, és a lába elé helyezi fegyverét. Közli mosolyogva, hogy a döntést ő és testvérei is elfogadják, Judhisthira jobb nála, helyes, hogy ő legyen a trónörökös. 

Ezután a ceremónia befejeződik, a végén mindenki a trónörökös nevét zengi. Ezt már nem bírja Durjódhana, kivonul a teremből, utána Karna és Sakuni is. 

Később az öt Pándava a szobájukban pihennek. Bhíma egy tál cukorszirupba áztatott keserűuborkát kóstol meg, de az még mindig keserű. Öccse, Nakula azzal viccelődik, hogy ha Durjódhana is meg tudott változni, akkor kicsit tovább áztatva az uborka is elveszíti keserűségét. De Bhíma szerint ez sosem fog megtörténni. Judhisthira kéri őket, hogy legyenek pozitívak, mert senki nem lehet annyira gyenge, hogy ne lakozna a szíve mélyén a becsületesség. 

Ezalatt Sakunival kockajátékozva Durjódhana kijelenti, ő nem olyan gyenge, hogy a becsület benne lakozzon. Ezt meghallja anyja, aki épp belép a szobába, és rögtön beleszól, a becsület a világ alapja. De Durjódhana anyjának is ellent mond, és elmondja, ha Isten az embert szívében vágyakkal teremtette, akkor nem lehet becstelen ezekért a vágyakért harcolni. 

Bhísma a folyóparton ajánl fel vizet szokásos rituáléja közben. Ekkor megjelenik anyja, Gangá. Bhísma boldogan mondja el neki, hogy hamarosan útja végéhez ér, mert kötelességét elvégezte. Ugyanis Vaszistha bölcs elmondta neki, hogy amikor kötelességeit elvégzi, a nyári napforduló idején elhagyja testét, majd a Napisten utat mutat neki Észak felé, a mennybe. Gangá azonban elmondja, hogy bár ragaszkodása nincs Bhísmának a világhoz, de kötelességeihez igen, ezért még várnia kell. Mert hamarosan érkezik valaki, aki megismerteti őt, és a világot is a valódi kötelességével.

Krisna fuvolájának dallamát hallhatjuk, és egy bölcs tanítást is kapunk tőle a kötelességről. 

Így végződik a 66. rész, melytől kezdve Krisnát, mint szereplőt láthatjuk. 

Elhangzott tanítások

Durjódhana

A fa ereje nem csökken attól, hogy meghajlik a szélben.

Bhíma

Ha egész életedre beáztatod, akkor sem fognak megváltozni, mert a keserű uborka ismérve a keserűsége.

Krisna

Kötelesség. Mindenki meditál rajta. Valaki saját kötelességeiről beszél, valaki pedig másokéról. Az emberek kibeszélik mások elítélendő tetteit. Nincs olyan, aki ne meditált volna a kötelességein. De mit is jelent valójában a kötelesség? Megértette-e valaha valaki? A becsületes tettek megtanítanak együtt élni másokkal, és békében élni a mindenséggel. Ezért van az, hogy a kötelesség végzése közben mindig békés a hangulat. Megtapasztaltad már? Vagyis a becsület véget vet az ember küzdelmeinek. De elképzelhető-e az, hogy az emberek ne viaskodjanak egymással? Gondold végig! A viszály a szeretet mellett is ott van? Erre igennel fogsz válaszolni, de ha jobban belegondolsz, akkor ráébredsz, hogy amikor küzdünk valamivel, a szeretetről megfeledkezünk. Akkor pedig feltörnek a vágyak, megjelenik az önteltség és düh. Na és a szeretet? Nem. A szeretet nem jelenik meg, mert amikor a szeretet jelen van, a viták, viszályok és veszekedések mind eltűnnek. 

Mi lenne, ha ilyen szeretet uralná az egész világot? Nemcsak az emberekben, de az élővilágban, akár a fűszálakban is, ha szeretet tölti el a szívet, jelen lesz-e benne a harag? Biztosan nem. Amikor az egymás iránti szeretet érzése kiterjed a teremtés egészére, azt együttérzésnek hívják. Ez más szóval azt jelenti, hogy az egész világot elfogadni. Csakis szeretettel viseltetni mindenki iránt. Senki ellen sem tiltakozni. A becsület igazi lényege az együttérzés. Ha a becsület egy fa, akkor az együttérzés a törzse és a gyökere. De az ember életében előfordul, hogy megfeledkezik a becsületről. Pár szabályba és hagyományba kapaszkodik. De az együttérzésről teljesen megfeledkezik. Így a világot átitatják a viszályok, az irigykedés, kizsákmányolás, harag és gyűlölet. Más szóval: a becstelenség. 

Akkor pedig a Mindenhatónak avatár formájában kell átadni a valódi tudást az embereknek. A Mahábhárata eposza egy olyan korról szól, amikor egyesek helyesnek tekintették a hagyományt, míg mások becstelenül éltek, a harag, gyűlölet és ambíciók örvényében, amely a törvény hanyatlásához vezetett. Akkoriban az emberek szerették egymást, de nem volt szeretetük az egész világ iránt. Nem volt bennük együttérzés. Ezért én avatárként jelentem meg. 

परित्राणाय साधूनां विनाशाय च दुष्कृताम् |
धर्मसंस्थापनार्थाय सम्भवामि युगे युगे || 

paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśhāya cha duṣhkṛitām
dharma-sansthāpanārthāya sambhavāmi yuge yuge

A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése és a dharma visszaállítására én, Vászudév Krisna, megjelenek a Mahábhárata eposzában!