MAHÁBHÁRATA 87. RÉSZ: EMBEREVŐ DÉMONOK

 

A 87. rész összefoglalása

Judhisthira és Ardzsuna rájöttek, hogy a ráksaszák (emberevő démonok) illúzió-erdejébe tévedtek. Nakula nem ismerte a történetüket - a többi Pándava szerint azért, mert nem figyelt oda, amikor a tanítójuk mesélte, mert el volt foglalva a saját tükörképe nézegetésével -, ezért felidézték. Bhísma Nagyatya egyszer régen legyőzte a Hida nevű démont, akivel megegyeztek, hogy nem lépnek többé egymás területére. Ezért a Ráksaszák létrehozták ezt az illúzió-erdőt, amelybe ha ember belép, az nem talál ki többet onnan. 

A Pándavák jót nevetnek Nakulán, hogy nem ismerte a történetet, de ekkor Kuntí szeméből könnyek csordulnak ki. Ardzsuna megkérdezi, hogy miért sír már megint. De Kuntí azt mondja, hogy ezek örömkönnyek, mert jó látnia, hogy ilyen nehéz időkben is milyen jó kedve van a fiainak. Nagyon büszke emiatt rájuk. 

A fivérek úgy döntenek, inkább lepihennek, de Bhíma harcra készen közli, hogy le kell győzniük a ráksaszák királyát és kijutni az erdőbe. De Judhisthira elmagyarázza neki, hogy nem találhatják meg a királyt, mert ez egy illúzió-erdő, lehetetlen lenne számukra. De nem kell aggódniuk, mert el fognak jönni hozzájuk, hiszen ők emberevők. Arzsuna Bhímán viccelődik: "Ahogy te mindig kiszimatolod a laddukat, úgy találnak meg ők is minket. Mi vagyunk az eledelük. Majd jó nagyot nevetnek Bhímán. Ezt Nakula még fokozni is tudja: "De nem kell félned, Bhím testvér. Megvédelek téged." Bhíma teljes komolysággal közli, hogy ő ennek a démonnak a végzete. Ekkor a Pándavák fuldokló nevetésben törnek ki. 

Mialatt jókedvűen nevetgélnek, nem messze tőlük, egy fa ágán ül két ráksasza, a király és húga. Nagyon vágynak már az emberhúsra és közlik, Bhímával fogják kezdeni és egy hónapig esznek majd belőle, mert akkora darab. De a király húga, Hidimbá aggódik, mert ez az ember nagyon erősnek tűnik. Ezért fivére megkéri, vesse be a lány mágikus erejét és csalja a Pándavákat a ráksaszák falujába, ahol Bhímát megölik és így a többitől már nem kell tartaniuk. 

Ezalatt Pancsálában Draupadí Annapúrná istennő imádatára készül. Ezen a vidéken az a hagyomány, hogy az ember első szertartása ez az imádat. Draupadí kéri nővérét, hogy anyja helyett legyen ott vele, de Sikhandinínek a sereggel kell mennie, apja ugyanis hadat üzent Dróna városának. Így a hercegnő egyedül megy. De előtte sok sikert kíván Sikhandinínek, és közli vele, nagyon büszke rá, és apjára is, mert nem tett különbséget férfiak és nők között, amikor lányát kinevezte a sereg élére. Nővérének azonban elkomorodik ettől az arca. 

A szertartás végefelé, amikor az áldozati ételt elfogyasztják, megjelenik Dristadjumna, akinek Draupadí nagyon megörül, hiszen testvérének is részt kell venni ezen az imádaton. De Dristadjumna közli, hogy azért van csak itt, mert apja kérte, hogy az áldozati ételt fogadja el, mert ez a hagyomány. Draupadí nem érti, hogy bár egy tűzből születtek, testvérében mégsem látja az életörömöt. Bátyja azt válaszolja, hogy ő azért született, hogy Drónát lefejezze és bűn lenne bármi mással is foglalkoznia. Draupadí nem ért ezzel egyet, de Dristadjumna nem tűri, hogy egy nő oktassa ki. Erre húga Sikhandinít hozza fel példának, amitől Dristadjumna elneveti magát és közli, hogy nővérüket apja most fokozta le az egész sereg előtt, és helyett őt nevezte ki tábornoknak. 

Draupadí ezt megtudva elejti az áldozati ételt, és azonnal nővéréhez indul. Sikhandiní éppen felszenteli kardját, amely által véget akar vetni életének...

Így végződik a 87. rész.

Elhangzott tanítások

Ardzsuna

"Az idők nem lehetnek nehezek. Amikor az ember elfelejt mosolyogni, akkor nehéznek tűnnek."

Draupadí

"Az, hogy valaki a kezed által haljon meg, az az ő végzete. De hogy az egész életedet az ő megölésének szenteled, az a te balszerencséd, kedves bátyám."